A rekordunk története
Vértes
A szervezőként szuperül, de versenyzőként nagyon rosszul sikerült Nemzeti után eléggé el voltam keseredve. Amikor Kornéllal kimentünk Vértesre, a gyenge, oldalas szélben kétszer is rosszul jött fel az Enzo és már azt hittem idén teljesen elfelejtettem repülni. Amikor harmadszorra sikerült elstartolni, azonnal a jó kis rángatós agresszív érzés fogadott, amit a lila Enzómtól más ismerek.
Kornél - aki életében akkor repült először Enzóval - nézett is, hogy mi van, ő neki nem csinál semmit az ernyője, nekem meg végig gépészkednem kell miközben együtt repülünk. Cserébe jóval gyorsabb voltam, én aznap nem nyomtam fél gyorsítót, ő viszont állítása szerint 80% gyorsítóval tudta csak tartani a lépést.
Az első száron kezdtem visszanyerni a jókedvemet és önbizalmamat. Csupa túlfejlődő felhő, congestus és torony volt már délután 1-kor, de nagyon alacsony alappal. 1280-1350-1450 méteren hagytuk ott a termikeket. A tornyokat tudatosan próbáltam elkerülni, ezért lett ez a tipikus girbegurba a tracklog eleje, amikor a felhőkre mész ill. kerülöd ki őket.
Az első fordulópont után szétestünk, én mentem az eltervezett háromszögön, Kornél visszafordult. Ahhoz képest hogy zivatar gyanúsnak indult a nap, a második szárra minden szétesett és kikékült. Sok-sok türelem kellett hogy végig lehessen csinálni, de jól esett a repülés és valahogy az összes alacsonyról mentés összejött. A harmadik szárra kimondottan összeszedtem magam, erősödő oldalszéllel és gyengülő termikekkel is sikerült bezárnom, a tracklog is egész szép lett itt.
Bezárás után lehetett volna még Bajna felé tágítani, de láttam hogy még a leszállóban vannak Győzőék, így inkább leszálltam és éltem a lehetőséggel hogy velük menjek haza, melyet köszönök szépen itt is!
Az EB utáni első repülés tök jól sikerült a lila Enzóval, valami önbizalom is kezdett visszajönni.
A lila Enzóm
Nem maradhat ki a beszámolóból a lila Enzóm esete. Ez az ugye, amit használtan vettem, eláztattam, majd az EB-n repülhetetlen lett. Turi Gábor megnézte a trimmet, ami tökéletes volt - ami nem is csoda, hiszen pont előtte állította be - viszont rájött hogy a fehér dyneema elem nagyon le van rövidülve. Ezt sokan nem ismeritek, ez egy 10 centis elem ami azért felel hogy a gyorsítón a szárnyvég is be legyen gyorsítva. Na, nekem ez 10 centi helyett kb. 8 centi hosszú volt, azaz gyorsítón a szárnyvégek kb. 20 mm-rel gyorsítva voltak, nem csoda hogy csuktak.
Kicserélte ezeket az elemeket gyárira, beállította a trimmet, de a Nemzetire nem mertem még ezt elvinni, volt egy érzésem hogy még sokat kell ezzel az ernyővel foglalkozni. Ezen a vértesi repülésen repültem vele először, és Kornélnak hála kaptam fotókat a felső kupoláról.
Ezt volt ugye a Spanyol állapot:
Ebből lett 100 pálcika vágás után ez (Kornél fotója Vértesen):
Kicsivel később, 250 vágás után ilyen volt (Ádám fotója Kalocsán):
Majd 300 vágás után kb. tökéletes lett (Ábel fotója Ausztriában):
Szóval szép lassan, apránként sikerült levágnom minden pálcikát úgy hogy jól repüljön a szárny. Az elején még méricskéltem a millimétereket, aztán később elkezdtem érzésből csinálni, ebben köszönöm Rácz Balázs és Lóri tanácsait, akik szintén végigcsinálták már ezt korábbi Enzóikkal.
Ha valaki hasonlón gondolkodik, megéri megvenni a legjobb fogót erre a célra, és szigorúan csak műanyagra használni, hogy megmaradjon az éle!
Eger
Volt egy Liga task Egerben, ahol beragadt a DNy-i start, egy libasor alakult ki és az első emberek csak vártak, csak vártak a tökéletes befújásra, így Budai Petivel mi is beragadtunk a sor végére. Ezen azért még van mit fejlődnünk mint pilóta közösség: simán elférne két ernyő kiterítve, ha meg valakinek nem jók a körülmények akkor át kéne adni a helyét. Itt hiába voltak a sorban akik el tudtak volna startolni, mindenki beragadt amíg a legelső embernek pont tökéletes befújás nem jött.
Végül 15 perccel az SSS nyitás után startoltunk el: a hegyen, a hegy előtt semmit nem találtunk, végül leszálló fölött 70 méteren találtam egy gyenge buborékot, amit nem tudtam kitekerni azonnal, hanem 6 percig 50 és 100 méter között küzdöttem.
Ennyi ideig még sosem voltam 100 méter alatt, nem is hittem hogy lehetséges. Végül lerepültem a taskot, utolértem a többieket és a végét együtt repültük meg, szuper nap volt! Hazafelé még megpróbáltam 18 km/h-s szembe szélben bezárni, ami majdnem teljesen sikerült is, visszaértem egész közel.
Mind a vértesi, mind az egri taskon valahogy összejött mindegyik alacsonyról mentés, kezdtem egyre jobban megszeretni a lila Enzómat!
Ádám videója a taskról:
Kalocsa
Figyuval lementünk Kalocsázni, azt hittük jó napra, majd az első közös termikünkben úgy döntött hogy ő inkább leszáll és hazamegy. Csodálkoztam is, mert igaz hogy gyenge termikek voltak és erősebb szél, de Figyu nem szokott ilyet csinálni, pont arról híres hogy ha kijut repülni akkor minimum 6 órát a levegőben tölt, és általában még valami rekordot is összehoz.
Így hát egyedül maradtam, 18-as szélben, gyenge termikek mellett úgy döntöttem egy dolgot lehet csinálni: hurkot repülni. A 200 pont volt a terv, ehhez 111 km-es hurok kellett, én a 120 km-t lőttem be. Technikás idő volt, sok türelem kellett hozzá, sokszor voltam 500 méter alatt de végül csak sikerült türelem játékkal bezárni. Egész szép lett a tracklog is, büszke vagyok rá. Lila Enzo barátság level 3!
Mikor visszaértem a reptérre, akkor láttam hogy Kalocsáról az utolsó busz 18:30-kor elment, így ott maradtam, ugyanis a másnap is jónak nézett ki. Ata is a reptéren maradt lakóautóval, jót beszélgettünk, a városban vacsoráztunk, ahol addigra megérkezett Joe, majd egy panziót kivettünk hogy ott aludjunk.
Másnap életem egyik legszebb és legmeghatóbb repülése volt! Ádám és Boldi reggel 9-kor felvett minket a panzióban és hamarosan a reptéren voltunk.
A reptéren: Ádám, Joe, Boldi, én
Javasoltam hogy írjunk ki egy magyar FAI háromszög rekordot, így hosszú tanakodás után kiírtuk ezt a feladatot:
A közös start profin összejött, az első száron voltunk ugyan alacsonyan, de alapvetően nagyon jól haladtunk. Én próbáltam előre menni, amikor tudtam, mivel egy kategóriával jobb ernyőm van, gondoltam nekem kell leginkább kockáztatni. Nem volt rádióm sem, de valahogy annyira jól össze tudtunk dolgozni, hogy minden működött szavak nélkül is.
Nem az a tipikus rekord idő.
A második száron volt egy pont, amikor 2000 felett haladtunk és néztem a kurzus mellett a porördögöket. Itt esett le, hogy lehet erre a repülésre és ezekre a szezonokra úgy fogunk visszagondolni, mint ahogy Simonics - Szittó mesél a régi rekordjaikról. Kb. ez volt az eddigi szezonom legszebb pontja, sőt az elmúlt évek egyik legmeghatóbb pillanata is: két barátommal szavak nélkül próbálunk megrepülni egy magyar rekordot!
Siklunk a harmadik száron, még Miske előtt. Felhők egész nap se közel, se távol nem voltak.
A harmadik szakaszon viszont, a bajai fordulópont után, mintha elzárták volna a csapot: az év leggyengébb napja lett; késő októberi időjárás volt. 1200-ig tudtunk tekerni, és Miskénél olyan, de olyan gyenge termikben voltunk 36 percen keresztül, amit szerintem sosem felejtünk el. Ha nem egy rekord utolsó szárán lettünk volna, szerintem mindannyian feladjuk. Együtt viszont megcsináltuk és az utolsó kis pöffökkel átrepültünk Kalocsa felett, visszaértünk a reptérre!
Bezárás után, Ádámmal a reptéren!
Végül sikerült bezárni! Én még lelkes voltam, hogy tágítsak 9 km-t észak felé, de sok értelme nem volt mert rossz irányba mentem és így kevesebb pontot kaptam mintha leszálltam volna a reptéren. Sebaj, ki kellett próbálni, ebből tanulok, legalább pár nappal később beleástam magam a háromszög bezárás számításába.
Lila Enzo barátság level 4, mind az erős, mind a gyenge termikekben tök jó volt!
XContest tracklog
Pár nappal később, amikor Figyu dolgozott a rekord kiértékelésén, derült ki, hogy Boldi egy korábbi változatát repülte meg a task-nak, és 30 méterrel hamarabb fordult vissza. Nagyon lelkiismeret furdalásom volt, hogy történhetett meg, hogy a nagy sietségben valamiért ő nem a végleges QR-kódot töltötte be, de sajnos ez történt. Ez a task a legelejétől a legutolsó pillanatig hármunk bolyozása, de sajnos a hivatalos rekordon csak ketten vagyunk rajta Ádámmal. Ja, egyébként itt láthatjátok az aktuális rekordokat: https://szakbizottsag.hu/rekordok/
Ádám egyébként szuperül leírta a napot, ha ez a nap érdekel, olvassátok el az ő beszámolóját is.
Együtt a csapat! Biztosak vagyunk benne hogy egyedül senki nem repülte volna meg, kellett ide a verseny-boly!
Ezután Ausztriában voltam két versenyen, arról a következő posztban fogok írni.
Ha szeretnéd emailben megkapni az újabb posztokat, itt feliratkozhatsz.