A VB vége

Na, ha már a VB-t is végig csináltam, akkor az írását is befejezem, mégse hagyhatom úgy abba hogy “Mélypontok”. Azóta a 4. versenyemen vagyok, épp egy esős nap ülök egy kempingben Tolminban, a Lengyel-Szlovén Nemzetin. Ideális ezt megírni.

Ott hagytam abba hogy a zsűri pihenő napot rendelt el a balesetek miatt, de a csapatok fellázadtak és meggyőzték, hogy mégis repüljünk, ezért repültünk.

Később aztán ebből hatalmas galiba lett, az ír csapatkapitány (Bogdan Bialka) megóvta a napot, hogy hivatalosan ez le lett fújva. Sajnos Jac, a kalapos meet director hülyeséget mondott neki, ezért nem a jó sorrendben járta végig a hivatalos Complaint - Protest - Appeal útvonalat, ráadásul erről az egészről Jac nem tájékoztatta a zsűrit sem (Goran-t és Zejko-t), így számukra csak a verseny legvégén derült ki hogy volt egy ír complaint, ami nem érvényes. Bogdan most, még verseny után is tovább akarja görgetni az egész folyamatot, nem tudom folytatja-e.

Egyébként nem értettem ezt a lefújt nap visszafújását, ennél sokkal kisebb versenyeken is egy ilyen döntéshez a pilóták 100%-nak egyet kellett volna érteni: ha csak egyetlen pilóta is nemmel szavaz, már nem lehet megtartani. Pl. mi van ha valaki az esti lefújás után úgy döntött, hogy reggel nem kapcsol be ébresztőt hanem alszik egy nagyot?

Én hajnalig néztem a track-eket, próbáltam megérteni a starthely sajátosságát, és igazából nem vágytam repülni, elég KO voltam. Valahogy mégis összeszedtem az energiámat, és még hamarabb, most 1 órával a start előtt startoltam. (Ha bevállalod a kordon szélén lévő kis helyet ahol nem segítenek, akkor onnan el lehet menni sorbanállás nélkül is.)

Ezen a napon a szokásos inverzióra még egy cirrus is rájött, és hát, láss csodát, aznap sem sikerült az inverziót átütnöm. Próbálkoztam mindennel, még a start után is bejártam a környéket, de egy idő után éreztem hogy ma nekem jobb ha nem megyek be a Bauges-be a nagy hegyek közé, fáradt vagyok én most ehhez, csupa rossz döntést hozok. Végül teljesen magam alatt leszálltam a hivatalos leszállóba. Ez volt az pont ahol nem értettem hogy mi történik, teljesen elfelejtettem repülni?

Este aztán láttam az eredményeket, és egy kicsit vigasztalt, hogy nem csak én nem tudtam átütni az inverziót, hanem pl. Baptiste sem, hiába startolt a legelsők között (ő egyébként a napokban épp 350 km-es FAI világrekordot repült). Leszállt még William Pardis is (előző nap taskot nyert), valamint a cseh Petr Kostrhun (török PWC-n most 3. lett), aki fellázadt és azt mondta többet erre a starthelyre fel sem megy. (másnap azért csak feljött :-)

Meg lehetett volna egyébként csinálni a taskot késve is, Tudor fél órával start után bírt jó magasságra kitekerni, és ebből a pozícióból 43. helyen ért be. Aki ismeri Tudort, tudja hogy igazán biztonsági játékos, ritkán nyomja és szeret minden siklás előtt magasra kitekerni, tehát nem volt ez lehetetlen feladat.

Jól döntöttem egyébként hogy nem vágtam neki a Bauges-nak fáradtan, aznap is volt két fára szállás lee oldalon. A másnapi pihenő nap után egyébként már egyetlen baleset sem volt a két utolsó taskon, jól látszik hogy mennyit számít a pilóták fáradtsága a balesetekben.

A biztonság

Nem tudom hogy a szervezők mit gondolnak a pihenésről, de reggel 8:30-ra sikerült Russell Ogden “Hogyan repüljünk biztonságosan kétzsinóros ernyőkkel” című előadását tenni. Mondott pár dolgot amit kevesen tudtak, pl. hogy esőtől átázott ernyőn nem szabad semmilyen hirtelen mozdulatot csinálni, legfőképp nem felengedni a gyorsítót. Azt mondta, hogy egyébként a gyártók sem tudják hogy miért esnek át esőben az ernyők, arra tippelnek hogy az esőcseppek ütődésének ritmusa kivált valamit az átázott anyagban, de nem tudják se szimulálni, se tesztelni az esőben repülést, ezért csak találgatnak.

Másik fontos dolog amit megemlítenék, hogy nem szabad kezekkel B-ről fékekre “ugrani”, ugyanis pont ez a hirtelen ugrás az, ami egy csukást indukálhat.

Ezután végre a várva várt meeting következett, ahol megosztották hogy milyen balesetek voltak eddig:

• 18 baleset volt
• 21 pilótát érintve
• ebből összesen csak 4 mentőernyő nyílt ki

Itt megéri megállni egy pillanatra, ezek teljesen megdöbbentő számok, mind külön-külön, mind arányukban. Az hogy ennyi baleset volt, önmagában durva (Szerbiában tavaly talán egyetlen mentőernyő volt), de az, hogy csak 4 mentőernyő nyílt ki, az alapjában írja felül a biztonságról alkotott képemet. Nem a felszerelésekkel volt a gond, hanem csak annyi, hogy 2 héten keresztül tényleg a fákat - sziklákat súrolva kellett repülnünk. (Felszerelésre visszatérve, ha Submarine-nal fára szállsz akkor “szoknya” csere. Ez a VB-n már addig fajult hogy minden csapat kifogyott a Submarine szoknyákból, egymástól próbáltak kérni meg Ozone-ékat kérlelték hogy valahogyan szerezzenek még szoknyát. Egy ilyen szoknya egyébként 800 EUR, tehát egy Submarine-os fára szállás innen indul.

Akiknek nem nyílt ki a mentőernyőjük, azok nagy része fára esett és komoly sérülés nélkül megúszta, de sajnos 4 pilóta kórházba került:

• egy kolumbiai srác mindkét lábát, egy bokáját és egy csigolyáját eltörte
• egy ír pilóta a lábát törte el
• brazil Marcella pilótanő megússza 4-5 hónap “cage” / ketrec viseléssel
• és sajnos egy japán pilóta, aki nekiütközött az Annecy melletti sziklának, nagyon összetörte magát, ám csodával határos módon túlélte (mesterséges kómában tartották).

Elnézést ha ez páratoknak ez sok, de személy szerint elegem van abból hogy ebben a sportban sosem beszélünk a balesetekről. Tavaly X-Alpson pl. iszonyat sok baleset volt, amiből semmit, de semmit nem mondtak hivatalosan, csupán pilóták között terjedt hogy ki szállt kábelre, kinek ázott át az ernyője esőben, és mi lett a vége.

Eközben kifelé meg megy ez a “Top pilóta, yeah, pódium” image, amit a gyártók + Top pilóták + szervezők mind nyomatnak, eladják a sok Submarine-t amiben akkora protektor van, mint egy retikül. Megveszi a sok pilóta, eljönnek az Alpokba úgy hogy még sosem láttak alpesi lee oldalt, aztán úgy összetörik magukat hogy kómában kell tartani őket.

Komolyan, ez volt az Exoceat protektora:

és ez lett a Submarine-é:

Gentlemen’s agreement

Egyébként volt még több mint egy tucat ütközés is amiből nem lett mentőernyő dobás, de ezeket elhallgatták a pilóták így a szervezők csak egyéni beszámolók alapján tudnak róluk, hivatalos statisztikájuk nincs.

Ez az elhallgatás egy érdekes dolog, kialakult egy ilyen “gentlemen’s agreement” vagy cinkosság a Top pilóták között, hogy senki nem szól semmit. Pl. A francia csapat kapitány kerek perec megmondta, hogy francia pilóták nem fognak szólni semmiért, ők nem nyújtanak be complaint-t. Ebben természetesen a többi erős nemzet is követte őket, így gyakorlatilag egész verseny alatt egy majdnem felhő repülés volt az egyetlen complaint, de még azt sem lehetett bizonyítani.

Ezen kívül ott van még a hagyományokkal rendelkező “nem vagyok bárány” helyzet, amikor az élboly beér egy esőbe és Yassen mindenki előtt beszól a rádióba, hogy “Level 1, egy icipici eső szemerkél”. Erre természetesen senki nem fogja utána berádiózni hogy “Level 2 vagy 3” - hiába áznak bőrig.

Azon a taskon egyébként 2 ütközés volt és 2 ernyő ázott olyan szinten át esőtől hogy már sehogy nem tudtak velük repülni, mindketten fára szálltak. Bármint dehogy szálltak, csak épp annyi mázlijuk volt hogy egy fa fölött esett át az ernyőjük ami megmentette őket.

Yassen egyébként ezen a megbeszélésen felszólalt, hogy neki személy szerint halálfélelme van ezen a starthelyen amikor az inverziót próbálja átütni 150 pilóta ugyanazon a lefutó gerincen. Azt válaszolták neki, hogy jövőre már max. 130-as lesz minden Cat 1 verseny.

Felszerelés

Csak pár szóban írnék róla: ha a 2022-es év a Zeno 2-ről szólt, akkor 2023 a Zeno 2 teljes eltűnéséről és az Enzo 3 reneszánszáról. Meg persze a Submarine-ról.

2022-ben az Ozone a Zeno 2-val rekordot döntött: az első hónapban kapott több mint 1000 db megrendelést, és azt lehetett látni a nyári versenyeken, hogy mind a Top, mind az átlagos pilóták ezzel repülnek. Ősszel már kezdett feltűnni hogy sok az eladó hirdetés, ám sosem számítottam volna arra, hogy 2023-ra a Zeno 2 teljesen eltűnik a mezőnyből.

2023-ban a Top pilóták mind visszaültek Enzo 3-a, meglepően sokan voltak csillogó-villogó Enzókkal, mikor már tavaly is megcsodáltuk ha valaki újat rendelt egy akkor 5 éves ernyőből. A Zeno 2 megmaradt a “futottak még” bolynak a verseny második felében. Mondom ezt úgy hogy továbbra is azt gondolom hogy egy jó pilótával a Zeno 2 abszolút versenyképes a legjobb CCC-kel, de mégis, valamiért minden jó pilóta visszaváltott.

A használt piacon viszont valószínűsítem nem a Top pilóták miatt van akkora kínálat, hanem azért mert sokan “megégették” vele magukat, és idén Photon-ra váltottak, amivel azóta is boldogan repülnek. Eladni mindenesetre szinte lehetetlen a Zeno-t, a paraglidingforum.com (még létezik) Serial class ernyős rovatában a hirdetések fele Zeno 2.

Pali

És végül a végére hagynám talán a verseny legpozitívabb vonalát, Palikát: 2 hétig egy apartmanban laktunk (+ a barátnőm). Minden nap együtt főztünk, megosztottuk a bevásárlást, éjfélik hekkeltük a felszerelést. Ő eközben X-Alps-ra készült, a 100-as taskok után még lenyomott egy 1000 méter szintes Hike and Fly-t, és a versenyen nagyon-nagyon konzisztens teljesítményt hozott. Ha nincs FTV, szerintem első 5-ben végez, szinte egyet sem hibázott.

Azt hallottam két ilyen nehéz hetet még jó barátoknak is nehéz lenyomni úgy hogy nem vesznek össze, nekünk meg szerintem kimondottan jól sikerült. Ő ezután pár nappal kezdte az X-Alps-t, ahol hihetetlen teljesítményt hozott.

Komolyan, nekem az egész versenyről 2 dolog maradt meg igazán, az hogy masszírozzuk a fákat meg hogy Pali eközben ott van a legjobbak között minden nap, majd felfut a hegyre edzeni, együtt vacsorázunk és 2 héttel később piszok jól végig nyomja az X-Alps-t.

Na ennyi volt a VB, még maradt pár videó amit a következő posztban megosztok.

Ha szeretnéd emailben megkapni az újabb posztokat, itt feliratkozhatsz.