Kisütött a nap

Ahogy elkezdődött a verseny, az első taskra kisütött a nap. Ez annak fényében hogy itt 30 napja esik egészen hihetetlen. Természetesen még a tavaszi, zivataros idő van, de általában csak késő délután jön eső vagy zivatar és belefér egy rendes task.

Hétfőn Saint-Hilaire-ba vittek minket, a Coupe Icare helyszínére. Ez egy elég összetett hegyvonulat, egy alsó és egy felső gerinccel - az alsó tetején startolunk. Erős inverzió volt, de néhány pilóta - köztük Palika - felküzdötte magát a felső gerincre, így 2000 méterről startolhatott, míg mi maradtunk 1300-on.

Szerencsére az első szakasz 14 km leejtőzés volt oda-vissza, ezért ez kiegyenlítette a különbségeket. Visszafelé is volt egy pont ahol néhányan fel tudtak menni a felső gerincre és a völgyátrepülést magasról tudták indítani. Pali köztük volt és van róla egy nagyon jó videója.

Én a lentiek közt voltam, de meglepően jól működött a völgy, volt termik a hegy lábánál. Itt már árnyékba érkeztünk, de még jó, erős termikekkel ki lehetett tekerni felhőalapig, ami valahol 1700 méter körül volt itt. Átmentünk a következő, alacsonyabb dombra, ahol viszont már semmi nem működött. Illetve egész pontosan volt egy kis rész ahol lehetett nullázni, de itt alig álltak meg, legtöbben gondoltuk hogy lesz jobb is.

Nem lett. 120 pilóta szállt le kb. egyszerre, köztük mindketten magyarok. Ezzel együtt, a legjobb pilóták meg a későn jövők közül páran fent tudtak maradni a 0-ban és kivártak majd 1 órát a dombon nullázva, amíg elment az árnyék és napsütésben, majd bomba időben be tudták fejezni a taskot, összesen 20-an.

Itt meg kell említenem hogy a szervezés teljesen gáz, egy átlagos balkáni verseny ennél 100x profibb. Autóval 10 percnyi távolságra szálltunk le a HQ-tól, és 2 órát vártunk a visszaszállításra! Többször hívtuk őket, végül azt mondták hogy valószínű 1 órán belül felvesznek. Mindezt úgy hogy van 7-8 kisbuszuk, de az első kör után leparkolták őket és egy busz maradt a két völgyet bejárni. (Összehasonlításként Ausztriában a 90 EUR-s versenyeken ilyenkor a szervező megkéri a barátját/barátnőjét hogy ugorjon el értünk kocsival.)

Németek videója:

Kedd

Kedden a legközelebbi Montlambert starthelyre vittek fel minket. Szerencsénk volt, mert azokat a csapatokat akik saját busszal jöttek, nem engedték fel, ezért nekik 1 órát kellett várniuk a völgyben a napon, majd második körrel, briefing előtt 10 perccel hozták fel őket. Ki is voltak akadva rendesen.

Ezen a napon igazán alacsony felhőalap volt, 1400 méter körül startnál, ami egy hegy oldalában volt. Kemény is volt amikor 150 ernyő aki addig kicsit arrébb várakozott hirtelen bepréselődött egy 100 méteres zónába a hegy oldalába a felhő alá. Szerencsére nem volt gond, mentünk tovább, ki a völgybe aztán be a Húsdarálóba. Ez egy atom turbulens hely, Chambery mellett, itt ömlik be az É-i szél a völgybe és fordul át DNY-i völgyszéllé. Tavaly direkt felhívták a figyelmünket hogy véletlen se repüljünk erre, meg a taskokat is úgy írták ki elkerüljük. Erre most ilyen alacsony alappal beküldenek. Láttam Zeno 2-t teljesen papírgalacsinná alakulni, majd kinyílni, volt mellettem szárnyvég távolságra Enzo ami elcsukott, sikerült épp elugranom előle, meg sajnos volt mentőernyő is. Előző nap is volt egyébként kettő, szerencsére mind hárman megúszták komoly sérülés nélkül.

Folytatódott a task, egész jó helyen voltunk (nekem ez kb 55-et jelent, Palikának első 10), majd bejött egy olyan giga völgyszeles szakasz ahol párhuzamosan fújt a szél a  gerinccel, amin nem tudtam fent maradni. Hozzátartozik hogy fél gyorsítóval még tolattam, kb 3/4-es gyorsítóval lehetett valamennyire haladni, de néha leléptem róla és ilyenkor visszatolatott. Voltak akik ügyesebbek voltak és nagyobb gyorsítóval meg pengébb ernyővel jobban vették ezt. El is keseredtem kicsit hogy ennyire nem vagyok jó alpesi terepen, de előttem szállt le pl. Primoz Susa aki az alpokban Európa rekordokat repült, ez kicsit megnyugtatott. Volt sok level 3 majd egy fáraszállás (ernyő kuka lett), végül lefújták a napot.

Természetesen akiknek sikerült kitekerniük mind kiakadtak hogy minek kellett lefújni a napot, de ez a sport már úgy látszik ilyen marad.

Németek videója:

Szerda-csütörtök

Szerda-csütörtök eső nap volt lefújták őket. Annyi csavarral, hogy csütörtökön megmondták percre pontosan hogy fél 3-tól lesz jó Annecy, valamint oda vittek minden pilótát aki szeretett volna free-flyolni. Azért nem tartottak taskot mert elvileg jöhetett volna egy eső ami miatt le kellett volna fújni, ha véletlen bejön. Hát nem jött, helyette 90 km-es zártat repültek. Annak fényében hogy eddig volt 1.5 task, összesen 20 gólba éréssel, ezen szintén mindenki kiakadt. Jacques, a meet director (bőrkalapos francia) bocsánatot kért és fel is ajánlotta lemondását, de nem fogadtuk el neki.

Péntek

Pénteken végül Annecybe mentünk, erős nap volt, erős északi széllel, kiírtak egy 100-as taskot. A klasszikus “fogak” sziklák amik szoktak működni most egy elég vacak rotort csináltak, és csak teljesen megkerülve őket, az É oldalról megközelítve lehetett feltekerni rajtuk. Ez azért baj csak, mert DK felől érkezünk és DNY felé kell majd startolni, tehát alapvetően minden megközelítésekor a rotorban vagyunk végig.

Volt itt a rotorban egy csúnyább baleset, jött a mentőhelikopter, ott várakoztunk felette, tekert a 150-es boly a helikopter felett (ez egyébként teljesen gáz).

Én itt picit szétestem, nem értettem mi történik, a boly egy része elindult a startra 2 perccel hamarabb, azt hittem lefújták a taskot a helikopter miatt ezért én is mentem, aztán láttam hogy a legtöbben visszafordulnak, így én is elkezdtem a taskot. Ez a manőver pont elég volt arra hogy a szikla rotorjában minden magasságomat elveszítsem és ismét küzdhessem fel magam újból.

Nagynehezen felküzdöttem, de nagyon lemaradtam és baromi lassan csináltam meg az északi részt. Kb. itt hallottam a második mentőernyő dobást a rádióban, majd kicsivel később a harmadikat, ahol mondták hogy a pilóta nem mozdul és jön egy másik helikopter.

Ez után kicsit később volt egy negyedik mentőernyő dobás is, én meg teljesen lemaradva, óvatos, távrepülő módban csináltam végig a feladatot. A bolyomban a többi pilóta is hasonló módon lassan repült végig, pedig volt köztük több jó pilóta is. A legvégső szakaszon nyomtam egy XC-t is, ha már úgy is utolsók vagyunk, de még jobban lemaradtam, így majdnem legutolsónak értem be egy órával az első után. Az egész távon alig nyomtam, mindent óvatosra vettem, úgy repültem mint amikor C ernyőm volt.

Másnap mondták hogy két pilóta jól van de ketten kórházban vannak (egy kolumbiai és egy japán), szerencsére stabil az állapotuk.

Furcsa világ egy ilyen VB, egyik oldalról 8 baleset van 3 task alatt, másik oldalról meg a top pilóták szidják a szervezőket hogy miért csak 100-as taskot írtak ki, amikor simán 150-es nap volt pénteken és szombaton is.

Szombat egyébként szuper nap volt, de arról majd legközelebb.

Ha nem szeretnél lemaradni a posztokról itt feliratkozhatsz

Németek videója: