Mélypontok

Ebben a francia világbajnokságban két álmom vált valóra: a siklóernyős karrierem legnagyobb álma volt, hogy egyszer kijuthassak egy VB-re, másrészt tavaly ugyanitt versenyeztem a francia nemzetin és teljesen beleszerettem ebbe a tájba és szerettem volna visszatérni ismét.

Nem csak a tájba szerettem bele, hanem a repülési élménybe: az erős termikekbe, a gerincekbe amik megbízhatóan működnek, abba, hogy szinte alig állsz meg tekerni csak rámész egy gerincre és a közepén pár kör és már felhőn vagy, hogy átmész az Annecy-tavon meg vissza. A 155-ös háromszög taskba, amit csak 5-en tudtak befejezni de majdnem sikerült. A szervezők kreativitásába, hogy tenni akartak valamit az általános “cikk-cakk taskon megyünk a boly után” mentalitás ellen, meg az egész hangulat olyan meglepően barátságos volt egy idegen ország nemzetijéhez képest.

Ehhez képest a mai nap odáig jutottam, hogy leszálltam a hivatalos leszállóba és átgondoltam hogy akarok-e még valaha is így versenyezni.

Hogy jutottam el idáig?

Szombat óta a Bauges-ban repülünk, gyönyörű tájakon cikk-cakkozunk. Ez egy nagyon összetett hegyvonulat Annecy-Chambery-Albertville között. Van benne vagy 20 gerinc és megannyi völgy, szabályosan el lehet tévedni. Természetesen a Franciák úgy ismerik mint a tenyerüket!

Szombaton Semnoz-ra vittek minket, ez egy közel 1700 méter magas kopár, lapos hegy, a Bauges ÉNy-i oldalán. Télen állítólag álom snow-kite-os hely, sima és tökéletes hó van rajta.

Semnoz

NY-ÉNY-i gerincként a nyári különlegessége azonban hogy nagyon-nagyon későn indul. Felvittek minket 10.45-re, de fent már mondták a francia pilóták hogy 3-ig nem fogunk itt elindulni. Kiírtak egy 100-as taskot, amire szintén a franciák teljesen felhördültek hogy mekkora gáz, ez egy 200-as nap, legalább 150-es taskot kellett volna kiírni. Kb. olyan hangulatban, mint ha nem repülnénk minden nap, pl. előző nap is 100-as task volt.

Egyébként nagyon érdekes látni hogy a legnagyobb ernyős nemzet, a Francia, mennyire szét van esve és mennyire konfliktusokkal teli. Julian, a mostani kapitány még a verseny előtt megtiltotta a pilótáinak hogy nyilvánosan bármi negatívat mondjanak vagy írjanak, valamint azt is hogy francia pilóta complaint-t tegyen (felhő vagy agresszív repülés miatt). Azt mondta hogy így is mindenki fekete bárányként tekint rájuk, ezért nem akarja hogy itt most bármit is francia pilótákhoz kössenek. Hát, az elején még valamennyire ment is, de ahogy teltek a napok azért csak megszólaltak azok a fekete bárányok aztán majdnem az lett a vége hogy Honorin-t kitiltották a versenyről, de ennyire ne szaladjunk előre.

Semnoz-i task, tök jól indul, az első szakasz mondjuk elég hülyén volt kijelölve, mentünk gerinc mellett 150-en, össze is akadt 2 ernyő, lett is belőle mentőernyő, de szerencsére nem lett bajuk. Visszafelé láttam hogy beragad az élboly, ezért mentem egy kreatívat egyedül, a lee oldalra, nem lettem gyorsabb, de biztos vagyok benne hogy ha többen megyünk akkor sokkal gyorsabban megtaláljuk azt a termiket és akár gyorsabb is lehetett volna. Pali is mondta hogy szerinte az jó ötlet volt.

Itt találkoztam Rokkal (Rok Kaver), aki az egyik legbarátságosabb szlovén pilóta, idén nagyon jó szezonja van: Montegrappán volt hogy 4-nek ért gólba. Együtt mentünk át az Annecy tavon, fel a sziklákra meg vissza. Itt azért kijön a siklásbeli különbség a Submarine és a normál beülők között, így visszafelé lemaradtam, de igazából nagyon büszke vagyok magamra hogy az egész taskon másfél perccel mögötte értem csak be.

Szóval a Semnoz-i task után mosolyogva szálltam le, 100-as taskon 20 perccel az első után, nem túl jó de nem is olyan rossz, kb. a tőlem szokásos. Azt hittem túl vagyok a mélyponton. Pedig csak most jött a neheze.

Német videó:

A Montlambert mocsara

A következő három nap a Montlambert starthelyen voltunk, ez a klasszik starthely erre a versenyre. A második task is innen volt, akkor minden működött tökéletesen, felhő alatt várakoztunk majd elindultunk, task felénél 55-ik helyen voltam, tulajdonképpen teljesen rendben volt. A tavaly is tök jól működött, hol könnyebben hol nehezebben de mindig fel lehetett jutni felhőalapra start előtt.

Hát, ami az utána következő 3 nap történt az nem kicsit omlasztott össze. 3-ból 3-nap nem tudtam kitekerni az inverzió fölé, a végén már teljesen megkérdőjeleztem hogy mi történik itt, mit keresek itt, ha ennyire nem tudok repülni.

Kicsit részletesebben: ezen a versenyen kb. 1 óra 40 percet kapunk arra hogy startoljunk. Ez borzasztóan sok, egy jó helyen max. 20 perc elég szokott lenni arra hogy felérjünk felhőalapra, tavaly pl. Szerbiában 20 perc mindig elég volt. És mivel 2 hétig majdnem minden nap repülünk, 80-100 km közötti taskokat, úgy gondoltam hogy be kell osztanom az energiámat és nem célszerű másfél órát várakozni egy újabb nagy task előtt.

Olyan erős volt az inverzió, hogy 1 órán keresztül senki nem tudott 1200 méter fölé emelkedni. Ültem az árnyékban és néztem a live-trackingen, hogy mi történik, a végén már kb. 130 pilóta várakozott ugyanabban a két pici termikben 900-1200 méter közé beszorulva, egy lefutó gerinc élén. Pont elég baleset meg ütközés volt eddig, eszem ágában nem volt ebbe belestartolni, így a földön vártam mikor ütik át az inverziót végre. (Nem top-pilóta barátaim szerint egyébként valóban horror volt ez az 1 óra a levegőben).

Végül, amikor elkezdtek emelkedni, 32 perccel start előtt elstartoltam. Hát az lett amit minden tapasztalt ernyős megmondott volna az előző bekezdést olvasva: akik végig szenvedték az előző órát az inverzióban, végre most át tudták ütni és felkerültek felhőalapra, míg mi, akik most startoltunk beragadtunk alulra és bármit csináltunk, nem tudtunk 1200 fölé kerülni. (Ez egyébként nem teljesen igaz, Martin Petz pl. elsőnek startolt és így is csak 1300-ig jutott, 1 óra 40 perc szenvedés után! Ja, nem gyenge pilóta: ő nyerte az előző taskot, ráadásul hagyományos beülővel.)

Eljött a start ideje, és továbbra is 1100 méteren voltunk. Palikáék eközben 2100-on várakoztak. Megcsináltam a start-ot, visszakerültem alacsonyra, majd továbbra sem sikerült átütni az inverziót, így páran megnéztünk másik dombot, majd átmentünk a 2000 méteres nagy hegy oldalába, hátha az adja, de az sem igazán adta, így végül 45 perc késéssel, 1500 méterről indultunk el a taskra hárman, egy teljesen más, kerülős útvonalon. Ekkor az élboly már majdnem megcsinálta az északi fordulópontot, a task felénél. Én még tele voltam lelkesedéssel, hogy akkor most XC-ben megrepülöm a taskot, és el is kezdtem. Az első völgyben az addigi társam, Somi (Michael Sommerauer), visszafordult, hazament és leszállt, elege lett.

Az egyetlen maradék társammal találtunk egy termiket, kitekertünk végre felhőre, majd kettéváltunk és egyedül egy tök alternatív útvonalon felmentem északra, ahol szuperül működött és kezdtem utolérni embereket. Végül tök jó vonalakat találtam és egész jól sikerült befejeznem, 42 perccel az első után, ami tekintve hogy 45 perccel később indultam nekem igazából tök jó érzés volt! (Az idő közben beindult ezért nem lehet összehasonlítani a kettőt, de akkor is jól esett hogy ezt összehoztam). Task közben egyébként több helyen esett, de nem fújták le.

Másnap szintén Montlambert, szintén inverzió. Korábban startolok, 48 perccel start előtt, ennek most elégnek kell lennie. Hát nekem nem elég, megint bent ragadok az inverzió alatt. A hegy felett egy szuper felhő van, 2700-on várakoznak a többiek, míg én 1300-on próbálkozom de semmi nem jön össze. Ettől teljesen kikészülök, de indul az óra, elindulok a taskon. Próbálom nyomni, de ezen a napon ez a legrosszabb döntés, a jó stratégia azé volt aki sosem engedte hogy alacsonyra kerüljön, türelmesen minden jobb termiket felhőig kellett tekerni, és így meglepően sok embert be lehetett hozni.

Hát nekem ehhez nem volt türelmem, inkább nyomtam az árnyékos gerinc mellett, nem adta, le a gerinc alján a puklira, ott van addigra vagy 30 pilóta, végre találunk egy 1-es termiket, de ezt se tekerem végig, megint rámegyek a gerincre, az megint nem adja. Egy falu felett 50-80 méteren kerengek 8 percig, majd két lehetőségem marad, vagy leszállok, vagy keresztül megyek egy szembe szeles kanyonon aminek a másik oldala valószínű adja. A kanyont választom, kopp gyorsítón átmegyek rajta, 50 méteren, de sikerül, és a másik oldalán ha nem is azonnal de 10 perccel később találok termiket és kitekerek. A 150-es mezőnyből ekkor kb. 145-ik lehetek, de nem adom fel, elkezdem végig csinálni a taskot, megcsinálom az első pontot, 1 órával Palika után. Ilyet kb. Delta 2-es koromban csináltam, ülő beülővel, de legalább a HQ völgyébe vissza akartam jutni mert innen a visszaszállítással reggelig se hoznak haza.

Visszaértem a HQ völgyébe, türelmem semmi, kopp gyorsítón megyek amíg tudok, végül kb. pont amikor leszálltam hallom hogy lefújták a taskot, mert olyan erős eső van hogy 2 ernyő átesett és fára szállt.

(Ez a “fára szállás” egyébként a legnagyobb hazugság a versenyzésben, nincs ebben az ég világon semmi “szállás”, ezek full bek*ródások, csak épp egy fa fölött történtek nem egy szikla felett, ezért azt mondjuk hogy fára szállt. Angolul “landed on a tree” - az még szebben hangzik, mint ha valaki sikeres leszállást hajtott volna végre).

Egy indiai pilótával együtt várunk a visszaszállításra, szerencsére a barátnőm értünk tudott jönni és nem kellett 2 órát várni, így már a kocsiban ér minket az eső. Este meg tudom, hogy ez nap volt 2 komolyabb ütközés valamint 2 átesett ernyő, összesen 5 pilóta volt fákon.

Másnap a zsűri (Zejko) kötelező pihenő napot rendel el, eddig volt 16 baleset amiből 3 mentőernyő nyílt csak ki, ez így nem mehet tovább, át kell gondolni mit csinálunk rosszul. Én személy szerint teljesen egyet is értek velünk, fáradtak vagyunk, kemény az egy órás inverzióban várakozni, végigrepülni a taskot, pihenjünk egyet, beszéljük át mit lehet jobban csinálni.

Hát ami ez után indult el a pilóta chat-en az kő kemény volt, az eddig nagyon udvarias és tartózkodó pilóták mind elkezdték a zsűrit anyázni, hogy másnap jobban néz ki mint egy nappal később, és hogy tehet ilyet, mert akkor kimarad egy nap. (Ezek a kiéhezett pilóták egyébként mindig meglepnek. Majdnem minden nap repülünk, többször 100-as taskokat, de ha egy nap kimaradna akkor sokukból kijön az állat.) Maxim Pinot és Honorin nem bírja megállni és elkezd fröcsögő posztokat kiírni Facebookra, ami ok, hogy “csak” Facebook, de ebben a sportban amit ez a két pilóta posztol az olyan mint egy New York Times vezércikk, nagyságrenddel több követőjük van, mint a hivatalos verseny oldalának, vagy bármelyik szervezőnek.

Zejkot nagyon megbántják, leginkább az hogy mennyire arrogánsan és lekezelően tekintenek rá, kb. iroda patkánynak nevezik akinek fogalma sincs a repülésről, miközben ő a mai napig aktívan versenyzik, most jött a Spanyol PWC-ről. Az egész pozícióját önkéntesen vállalta, amennyi pénzt kap az itteni szerepéért abból ki sem jön nullára. Egyébként szerb pilóta, elhiszem hogy neki 2 hetet eltölteni Franciaországban úgy hogy nem fizetnek érte és még nem is tisztelik valóban rosszul esik.

Másnap belengeti Zejko, hogy Honorint a sport szabályzat szerint módja van kizárni a versenyből, ha nem veszi le a posztját. Julien a francia csapatkapitány, akinek nincs Facebookja, másnap tudja csak meg az egészet, azonnal szól Honorinnak hogy vegye le amit írt és ő kér bocsánatot a francia csapat nevében. Honorint nem zárják ki, de mind megismertük Nr. 1 fröcsögő oldalát. A balesetekre egyébként mindkét francia pilóta annyit ír, hogy azért vannak mert nem elég jók a pilóták a mezőnyben és legközelebb emelni kéne a küszöböt, mert a mostani Top 400-as feltétel nem elég (magyarul csináljunk Superfinalt a VB-ből).

Team leader-ek egyébként támogatják a “lázadást”, és egy reggeli 7:30-as meetinget követelnek. Én hajnalig nézem a logokat, próbálom megérteni hogy mitől lehet ill. nem lehet átütni az inverziót.

Végül reggel 8-kor az a hír fogad hogy, a team leaderek meggyőzték a zsűrit, hogy mégis repüljünk. Zsűri azt a feltételt szabta, hogy az első fára szállásnál le kell állítsák a taskot. Én, teljesen fáradt vagyok, úgy feküdtem le hogy pihenő nap lesz, nagyon nincs kedvem repülni, de hát ha menni kell hát menni kell. (Egyébként ezt a taskot a 150-ből bármelyik pilóta megóvhatta volna, hivatalosan lefújt nap után nem lehet másnap reggel 8-kor közölni hogy akkor most mégis készüljetek).

Hamarosan folyt. köv, addig tippeljétek meg hogy volt-e fára szállás másnap és ha volt leállították-e a taskot.

Ha szeretnéd emailben megkapni az újabb poszokat, itt feliratkozhatsz.

Német videók: