Spanyol EB 3. rész, avagy 1000 km repülés vége
Előző részek:
A helyről még
Nagyon jó volt jó magasan repülni a föld fölött, nem volt egyetlen egy baleset sem. 3 mentőernyő volt, ebből 2 az ütközéses videón látható, a 3. egy csukás miatt lett. Mindhárom szépen kinyílt és a pilóták probléma nélkül földet értek.
A legdurvább eset egyébként egy osztrák pilótával történt, mikor szabályosan leszállt egy olívásba és lerángatta az ernyőjét az egyik virágzó olívafáról. Azt mondta mindent beterített a sárga pollen és olyan allergiás rohama lett, hogy azonnal kiküldték a mentőcsapatot hozzá, akik adtak neki egy injekciót amivel megmentették. Tudta, hogy sok allergiája van, de olíva pollenről eddig nem tudott - ami érhető egy osztrák pilótánál. Mi is tüsszögtünk egyébként a szálláson többen, szerencsére nekünk ennyiben megállt.
Az idő egyébként vagy 20 fokot melegedett, első nap kb. 6 fok volt a szállásunkon, dupla vastag paplanban aludtam, dupla pehely kabátban repültem. Ez a két hét alatt úgy megváltozott, hogy 32 fok lett a starthelyen, 35-38 fok a völgyben. Az egyik taskon egyébként, amikor fáradt is voltam meg az ernyőmből is elegem volt, pont egy nagyon gyenge start volt, és beragadtam 300 méter környékére. Olyan izzasztó meleget még sosem éltem át levegőben mint akkor: 32 fok körüli levegőben, több réteg ruhában, maszkban, sisakban repülni miközben éget a nap nekem baromi sok volt. El is szállt a türelmem, otthagytam Peti és Ábel termikét kb. 500 méteren mert gyenge volt, majd kicsit később leszálltam.
Az az igazság, hogy az a hajnali 4-ig pálcikázás nagyon kivett az erőnlétemből, amit aztán pihenő nap alatt sikerült csak visszahoznom. Utána még helyre kellett tennem hogy lassú az ernyőm, de miután ez megvolt igazából nagyon jó kedvűen repültem.
Az utolsó 2 nap mentem is az élbollyal, tök jó volt ezt is megélni, utoljára ilyenben, ilyen nívós versenyen 2 éve, a Szerbiai EB-n volt részem!
Egy nagy hibám volt, amit sajnáltam, hogy a legeslegszebb taskon, amikor beküldték a mezőnyt a hatalmas hegyek és tavak közé, pont elbaltáztam a task legelejét. Itt történt az, hogy ketté szakadt a mezőny és a világbajnok francia pilóták jobbra fordultak 90 fokot és úgy döntöttek hogy a hegyen csinálják meg a feladatot, míg a kurzus a sík földön vezetett keresztül. Én sokat gondolkodtam ezen az opción még a briefing alatt, így én is elfordultam, ám az a gerinc ami addig az összes nap működött, aznap teljesen halott volt. Az élboly valami hihetetlen sok idő alatt kitekert rajta, én leszálltam a lábához. Ez a pillanat egyébként meghatározta a versenyt, a franciák itt 15 km hátrányba kerültek, elvesztették az addigi első helyüket és a verseny végére sem tudták visszaszerezni azt.
A város egyébként 800 méteren van, itt jól látszik hogy a task elején simán talaj fölött 200-300 méteren közlekedünk. Lehet a hely sajátossága, hogy valahogy a síkságon mindig akad egy termik, de akkor is érdekes volt nekem ekkora mezőnyt látni ilyen alacsonyan. Én mindig azt hittem ez már alacsonyról mentésnek számít, itt meg gyorsítóztunk a termikek között.
Ez lett később a task, ha túlélted az elejét. Egész versenyen ezt sajnálom legjobban hogy kihagytam. Egyébként PWC helyszín, El Yelmo a neve, egyszer meg kell néznem.
Az ernyőm
Az ernyőmre a megoldás az lett, hogy vettem ott egy Enzót. Mondtam az eladónak, hogy lassú és inkább bérelném, mondta hogy 1000 EUR, annyiért meg elhoztam. Remélem el fogom tudni adni, egyébként nagyon stabil és jól repül, csak tényleg lassú.
Hogy értem, hogy lassú? Itt egy videó egy siklásról, köztük egy Zeno-val (Carlos). Úgy maradok le, meg süllyedek be, hogy az valami hihetetlen (itt most nem látszik, de voltak tőlem jobbra is, ill. pontosan ugyanitt jött Luc Armant is). Elsők között hagyom ott a termiket Philipp Haag alatt 40 méterrel, majd utolsónak érkezek meg, 200 méterrel alá. Kikerestem, sebességem itt 36.5 km/h, Armant 43.7 km/h, Budai Peti 43 km/h. Pont megvan a 6-7 km/h különbség az ernyő + beülőből.
Többen kérdeztétek hogy mi okozta a lila Enzóm hibáját. Luc azt mondta, hogy két dolog okozhatja:
- Ha elázik és nedvesen teszem el
- Ha meleg autóban hagyom nyáron
Az én esetemben egyértelműen az első áll fent, ugyanis 1 héttel a verseny előtt egy ici-picit eláztam Kalocsán. Amiben az a vicc, hogy volt már sokkal durvább elázásom az elmúlt években, pl. volt olyan hogy 3 réteg ruha alatt folyt a víz rajtam, de soha semmi baj nem volt belőle. Most meg egy ici-pici kis eső szélét kaptam el, de való igaz, hogy nem tudtam utána repülni hogy megszáradjon, hanem le kellett szállnom és vizesen kellett elraknom az ernyőt, amit csak otthon tudtam kiszárítani. De hogy ez ilyet okozhat, azt sosem hittem volna.
Kalocsa előtt pár nappal egyébként még tökéletes volt az ernyőm, Barát Ádi talált is egy felvételt róla.
Eső előtt még tökéletes volt a kupola
Érdekesség még, hogy Brazíliában ez egy általános probléma, ott az állandó magas páratartalom és a meleg levegő ezt teszi sok ernyővel. A megoldás még nem tudom mi lesz, gondolom pálcikázás, meg átnézzük a zsinórzatot is.
A többiekről
Nagyon jó volt látni a csapattársaimon hogy mennyire jó pilóták lettek mióta ismerem őket. Peti nagy pilóta, Nis óta ég és föld hogy megy! Kifogott egy szuper Enzót, bejött neki a beülő, és a szokásos Petis szerencséje is valahogy eljött vele Spanyolországba. Hihetetlen hogy 1 órával később startol mint az első pilóták, de valahogy pont eléri mindig a startot, sőt, volt hogy még ennek is köszönhette szerencséjét. Aztán olyan magabiztosan ugrik bolyról bolyra, hogy csak úgy ámultam - igazi nagykártya! A kínai telefont meg le kell cserélni egy Samsung-ra, pont az egyik legjobb task-ját bukta el emiatt.
Ricsi hatalmasat fejlődött, minden nap konzisztensen repült, nem volt probléma a műszereivel, még a beülőt is mosolyogva ragasztotta össze és tépte szét minden nap. Régóta követem a versenyeit és most láttam először hogy milyen hibátlanul repülte végig az egészet. Sőt, ha a szerencsefaktorokat leszámítjuk, azt kell mondanom, hogy ő volt a csapat legkonzisztensebb pilótája.
Bencével még nem voltam hosszabb versenyen ezelőtt, ezért nem tudom, milyen volt régen, de az elszakadt gyorsító kivételével nagyon stabilan repült végig, és a genyó szembeszeles task-on is beért, amikor még Honorin is kikoppant.
Ábel és Árpi meg első ilyen versenyükön voltak, szerintem mind hatalmasat tanultak belőle. Ábel, ha megtanul váltani 5-ösből 2-esbe, akkor nagy pilóta lesz - ha nem, akkor meg az új Yassen :-)
Végül álljon itt, amiben személyes érintettségem van: én javasoltam a Peti - Ricsi - Ábelt pontszerző csapatnak. Kicsit ment róla a vita hogy jó döntés volt-e, szerintem egyébként igen, mert csapatban kell konzisztens és hullámzó eredményű pilóta is (minden nap a 2 legjobb számít, tehát ha valaki néha nagyon jó, néha kikoppan akkor az csapatban kimondottan előnyös). De csak nem hagyott nyugodni a kisördög, kiszámoltam, hogy milyen lett volna a Peti - Ricsi - Bence csapat: pontosan ugyanott lettünk volna, mint így. A Xiaomi telefon miatt egyébként sokkal többet vesztettünk: 3 helyet - ezt viszont a legegyszerűbb lecserélni.
Megjegyzésbe azért le kell írnom, hogy az ország 5 legtapasztaltabb pilótájából 4-en nem jöttek el, ráadásul nekünk egy igazán esélyes női pilótánk is lett volna a 4. pontszerző helyre. Hogy ez változni fog-e a jövőben, vagy mostantól ez lesz, azt nem tudom, mindenesetre így nehéz lesz felvenni a versenyt a többi országgal. (Ahogy Jurij Vidic nélkül sem lett volna sehol a dobogós szlovén csapat).
Végül egy kis szubjektív
A verseny egyébként nekem hihetetlenül tetszett, a végére nagyon pozitív hangulatban voltam. Ami tudom egy viccnek hangzik az eredményemet tekintve, de tényleg így van.
Pár napja vagyok csak itthon, de már hiányzik a hely. Megfogott a spanyol kedvesség, a hangulat, ahogy jókedvűen ülünk fent a starthelyen és hazafelé a buszon. Ahogy 7-8 ember felelt a kajáért és a startoknál is minden ernyőre jutott 2-3 segítő.
A starthelyen készülődés monotonitásából a végére összeállt valami szép, ami most furcsa hogy nincs. A táj, ami fentről csodaszép, de ha leszállsz, lehet egy méteres kóróföldre érkezel. Amikor fentről végig nézed, ahogy a fél-sivatagos tájat az a pár folyó átszeli és zöld szigeteket alkot. Az andalúz falvak amiket a legfurcsább helyekre építettek - dombtetőre, kanyonok oldalába, sziklafalak tetejére.
Ezt a várat együtt tekertük Ábellel, Bencével és Ricsivel
Ami nem tetszett és még nem tudom mi lesz rá a megoldás, az ez a hülye start előtti bolyozás. Tudom, egy EB/VB mindig is híres volt arról, hogy mennyire kaotikus, mert olyan, mintha Forma-1-es pilótákat küldenél egy versenyre a hétvégi tesztnaposokkal.
Ez van itt egy termikben: együtt teker a világbajnok és aki véletlenül beragadt középre. Nem találtam videót a sűrű részekről, de a boly mérete itt valamennyire látszódik (ez már start után van):
Nekem ez a része sok volt, sok is lesz, volt már egy ütközésem és azóta nem akarok ilyen helyzetbe kerülni. Hogy lehet-e így versenyezni vagy sem, az majd a jövő zenéje, egyszer majd el kell döntenem ezt. Lehet hívni boly parának is, de azért van valóság alapja is, hogyha napi szintűek a közeli helyzetek ill. ütközések mint a videón is volt. Ez a része az, ami a legkevésbé tetszik a versenyzésnek.
Ja, egyébként itt volt eddigi életem legrosszabb leszállója, ehelyett igazából bármelyik olívás jobb lett volna. Budai Petivel mindketten volt alkalmunk ugyanazt a mellig érő kóró mezőt megtalálni, amiben ráadásul 50 centis lyukak voltak. Leszálláskor pont egy ilyenbe bele is esett a lábam, az volt a szerencse hogy erős szél volt és nem volt sebességem, különben csúnya is lehetett volna.
Ebben a lyukban térdig elsüllyedtem amikor földet értem
Napokig szedegettem a tüskéket a felszerelésemből meg a ruháimból
Na ennyi volt az EB, remélem jó volt olvasni.
Ha szeretnéd emailben megkapni az újabb posztokat, itt feliratkozhatsz.
Linkek
Végül álljon itt pár link